Tapasztaljuk, hogy nehezen tart lépést a központi tananyagfejlesztés azzal, ahogy a technológia változik - világszerte, de a mi "Digitális kultúra" tantárgyunk sem kivétel. Ez olyan szempontból érthető, hogy a jog, a versenyszféra, sőt, az iparági szereplők is jellemzően komoly lemaradással követik a változásokat... de ez nem jelenti, hogy ne tehetnénk többet.

Borzasztó messze van az, amit egy középiskolás diák tanul "informatikából" attól, mint amit tanulhatna. Ezt a problémát több oldalról meg lehet fogni, és azt gondoljuk, hogy érdemes is. Mi a programozás, a kódolás, a szoftverfejlesztés irányából indulunk.

Meggyőződésünk, hogy a programkód a jövő nyelve: az AI lehetővé teszi, hogy szabadszövegesen, "emberi nyelven" kommunikáljunk gépekkel, és ez csodálatos - de nem elég. A hétköznapi nyelvezet tele van humorral, költészettel, kétértelműséggel... illetve trehánysággal. Ennek a "beszélgetésnek" a végén mindig egy olyan "szerződésnek" kell majd megjelennie, melyet az ember számára még be lehet fogadni, a gép számára viszont egy egyértelmű szabályrendszer, egy félreérthetetlen utasítás. Egy program, egy konfiguráció, egy lekérdezés, egy automatizmus - végső soron egy programnyelven megírt determinisztikus algoritmus.

Ezt egyre kevesebbet kell majd megírnunk, de egyre több helyen kell majd értenünk - minél több gép, minél több program kezelése egyszerűsödik le egy "beszélgetésre", annál több gép és program professzionális használata követeli majd meg, hogy ahova egy "beszélgetéssel" eljutottunk azért üzletszerű működés keretei mögött is felelősséget tudjunk vállalni.

Nem kell mindenkinek szoftverfejlesztőnek lenni - de aki nem érti a leírt kódot, aki nem tud kóban gondolkodni, aki nem tud egy géppel felelősségteljesen megállapodni valamiben, az olyan lesz mint aki 2026-ban nem tud angolul: már egy gyakornoki pozícióért hátrányból fog indulni. Nem azért, mert mindenhol 0-24 kódolni kell - hanem mert szinte mindenhol kell majd heti 2-3-5 alkalommal "kódot érteni".

Szerintünk... évtizedes iparági tapasztalattal, látva, hogy merre tart a technológia. De mindenféle karriertanácsadástól függetlenül is meggyőződésünk, hogy ez nem kell, hogy egy szűk szakma műveltsége legyen.

A kódolás ugyanis ma már ugyanúgy egy széles tömegek számára elérhető kreatív tevékenység, mint az írás, a rajzolás, a zene vagy a barkácsolás. Lehet benne játszani, kísérletezni, hibázni, újrakezdeni és valami teljesen újat létrehozni. És miközben valaki ezt csinálja, szinte észrevétlenül megtanul absztraktabban gondolkodni, pontosabban fogalmazni, rendszereket átlátni és problémákat lépésekre bontani. Rutint szerez, valódi technológiai bennszülöttként a létező legtermészetesebb lépés lesz számára egy adott problémára egy dedikált szoftvert keresni, majd a használatában gyakorlottá válni.

Erre jó a programozás. Megfelelő keretek között akár játszva, szórakozva lehet AI natív power userré válni és a legidőtállóbb szellemi képességeket fejleszteni: logikus gondolkodást és problémamegoldást tanulni. És ezért gondoljuk, hogy ha ezt heti 5 órában, éveken keresztül gyakorolnák a diákok, az se lenne túlzás.

Messzire vezet ez a téma, sok mindent el tudnánk még képzelni a főzéstől az adózáson át a hangszeres zenééig... de ebbe ezen a ponton ne menjünk bele.

Tudjuk, értjük, hogy ehhez/ezekhez a közoktatásban szinte lehetetlen elegendő erőforrást és szaktudást biztosítani. Viszont azt is tudjuk, hogyan lehet különböző előképzettségű embereket valódi fejlesztői tudáshoz eljuttatni - ebben van sok éves tapasztalatunk. Ezt a tapasztalatot fordítjuk most tanárok képzésére, hogy rajtuk keresztül ez a tudásunk diákok tömegéhez juthasson el.